Mint már írtam, a napokban kaptam pár tanácsot azzal kapcsolatban hogy hogyan kellene viselkednem, írnom, ha eredményeket akarok elérni.

Az kétségtelen hogy hajlamos vagyok érzelmektől fűtve megnyilatkozni, érvelni, ha úgy érzem hogy igazam van. Az sem ritka hogy sarkosan fogalmazok, vagy egyértelműen minősítek valakit vagy valamit. De ezt általában nem alaptalanul teszem, hanem bizonyos tények ismeretében.

Meglehetősen rosszul viselem, ha valaki valódi szándékait takargatva, féligazságok és nyílt hazugságok között járva manipulálni próbál másokat. Főleg ha azok a szándékok igencsak kétesek.

Ha valaki ilyesmivel próbálkozik velem, akkor ne csodálkozzon ha a szemébe, vagy akár jegyzőkönyvbe is mondom, hogy hazudik.

Valóban számít az, ha azt mondom helyette hogy "Kedves uram, ön meglehetősen kreatívan kezeli a valóságot"?

Korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy a finomkodás használ ezen a téren. Nem lehet, hogy az ilyen finom utalásokat hallva, vagy meg se hallva, az illető csak még inkább vérszemet kap és még nagyobb szemétségeket fog elkövetni?

Nem lehet, hogy ez a  képmutató finomkodás is hozzájárult ahhoz, hogy most itt tart az ország?