A történet:

Egyik volt kolléganőm – a körjegyzőség egyik dolgozója – elolvasta a blogon megjelent egyik polgármestert bíráló/kifigurázó írásomat. Mivel nincs facebook regisztrációja, egy másik kolléganőm hozzáférését használta az eléréshez és mivel nem nagyon ismerte a rendszert, bővebb információkat remélve véletlenül rányomott a tetszik gombra.
A like-olók pedig, mint tudjuk megjelennek a kedvelt dolog alatt…
Azóta mindketten odavannak. Az egyik azért, mert az ő neve szerepel az írás alatt, a másik azért, mert ekkora „bajt” csinált. Mindez 2011-ben Magyarországon, ami elvileg több mint húsz éve egy szabad demokratikus jogállam. Mégis félnek.
Vajon én vagyok naiv, amikor azt mondom, hogy teljesen alaptalanul, vagy nekik van igazuk a nagyobb élettapasztalatukból kiindulva?
Vajon tényleg még mindig olyan ostoba, bosszúálló, akarnok idióták irányítása alatt élünk, hogy egy ilyen dolog miatt bármilyen retorzió érhet bárkit? A demokrácia ugyanis éppen arról szól, hogy jogunk van a dolgokról máshogy vélekedni.
Én, mint még mindig naiv gondolkodó, úgy vélem, hogy egy vezetőnek, irányítónak, ezernyi ember felé felelős döntéshozónak éppen hogy kínosan kellene ügyelnie arra, hogy az ilyen szakmaiságon, munkán kívüli kérdések ne befolyásolják a döntéseit. Hogy még véletlenül se merülhessen fel, hogy a személyes érzelmet, kicsinyes önérdekét érvényesítette.
Persze tudom, hogy ez csak egy ideális társadalomban működik így, de meggyőződésem, hogy törekedni igenis kellene erre. Hogy településünk első embere vajon képes-e erre?
Ezzel kapcsolatban azért sajnos vannak kétségeim.

Szóval ezúton közzéteszem, hogy ex-kolléganőim részéről a like-olás puszta véletlen volt és nem a véleményemmel való tudatos és vállalt egyetértés!

Az eset ugyan vicces, de mégis elszomorít, amit ez az egész ügy szimbolizál, ami az egész mögött meghúzódik. Az emberek félnek. Féltik a munkájukat, a megélhetésüket. Nem állnak ki a véleményükért, az igazukért. Ez a like-olás most csak véletlen volt. Rendben. De ami nem véletlen az a félelemből és sajnos sokszor nem is csak félelemből, hanem konformizmusból fakadó képmutatás. Az elvtelen megalkuvás és seggnyalás, ami végletesen megfertőzte a társadalmunkat.
A műmosoly és bájolgás a vélt hatalmi pozícióban lévővel (főnök, rendőr, polgármester egykutya), miközben a háta mögött persze kitárgyaljuk, hogy ebben és ebben már megint mekkorát kamuzott, milyen egy hülye, vagy hogy mekkora egy nulla emberileg.
Számomra hihetetlen milyen szolgalelkű társadalomban élünk.
Nem azt mondom, hogy pl. az együtt dolgozók ne beszéljenek munkahelyen kívüli dolgokról, de ha valakit erkölcsi hulladéknak tartok, akkor nem fogok vele leállni bájcsevegni – és lehetőleg csak a munkavégzéshez szükséges kommunikációt tartom fenn vele. Most persze általánosságban beszéltem, ha valaki magára veszi, arról nem én tehetek :-)

Az hogy a körjegyzőség dolgozói félnek a polgármestertől (vagy „jóban” akarnak maradni vele) azt is jelzi, hogy milyen a hivatalos alá-fölérendeltségi viszony és milyen a valódi, vagy valódinak érzékelt hatalmi helyzet. A körjegyzőségen dolgozók munkáltatója ugyanis a körjegyző és nem a polgármester. Közvetlenül nem utasíthat, nem irányíthat, nem okoskodhat. Elvileg. Aztán láss csodát, mégis itt ez az ügy…